Két autista fiú anyukája vagyok. A nagyobbik fiam Zéti története. Elindultunk a nagyon sötétből, a fénybe. Zéti dühkitörései és hang használata nagyon sok aggodalomra adott okot, hogy mi lesz vele így. Egy fantasztikus hölggyel sok éve tárjuk a kapcsolatot, aki a szellemi szinten profi. Sokáig nem tudott a gyerkőccel zöld ágra vergődni, aztán megtört a jég. Elindult a feladat, amit Zéti közölt, hogy miben segítsünk. Még az elején járunk, de a változás már most is érzékelhető. A makacs, leszaromtablettás gyerekem, most vidám, felismeri az érzelmeket, kevesebb a kitörése. A legjobb, hogy nyugodt és nem feszült mint eddig nyugtatóval sem. Még tényleg az út elején vagyunk, de egy csodás hölgynek köszönhetően, aki Sivák Enikő, a gyerekem kapott egy élhetőbb jövőt és nem a kirekesztést. És mi is kaptunk egy élhetőbb jövőt. Leírhatatlan amit én, mint anya érzek. Szó szerint szárnyalok, még ettől a kicsinek tűnő lépéstől is, mert tudom, hogy jön a többi jó is. Millió köszönet is kevés, hogy egy nem beszélő 13 éves autistával ez megtörténhet, megtörténik. Olyan dolog történt ma amire nem voltam felkészülve. És még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mit is érzek most, de talán menni fog. Szárnyalok a boldogságtól, mert Zéti, amin eddig úgy kiborult és dühöngött, most nincs. Szépen megérti, amit mondok neki és szépen el is fogadja, amit eddig nem igazán, vagy szinte sehogy. Egy egyszerű köszönöm nem is elég, hogy átadjam azt az érzést amit érzek. Köszönöm, hogy egy nyugodt és élhetőbb életet adtál Zétinek, és vele együtt nekünk is. Milliószor köszönjük, hogy vagy! Mert egy fantasztikus hölgy vagy! Leírhatatlan tényleg, hogy mi is megy most végbe, és látni a gyereken, hogy örül, hogy boldog és jól érzi magát a bőrében. Millió puszit küldünk!